Kiskutya

Mostanában egyre sűrűbben hallhatjuk, olvashatjuk, mennyire fontos a kutyák, kiskutyák helyes szocializációja. Miről is van szó? És miért olyan fontos?

Leegyszerűsítve, a kutya szocializációja a mindennapi élethet, a környezet ingereihez történő hozzászoktatást, a társállatként elvárt ideális viselkedés tanítását, rögzítését jelenti. Egyszerű házi kedvencünket is meg lehet és meg is kell tanítani a társas együttélés minimális szabályaira. Anélkül sétáltathatjuk az utcán, hogy az árokba rántana minket egy macska vagy egy másik kutya láttán és bátran elmehetünk vele vendégségbe, nem kell szégyenkezzünk, hogy a kutyus fékezhetetlenül rohangál a lakásban, feldönti a kis gyerekeket és mindent összepiszkít.

Az első két-három hónap a tenyésztő felelőssége: a kutya viselkedésformái jószerivel teljesen ez alatt a két-három hónap alatt alakulnak ki. Döntő szerepű a kutya életében az a hely, ahonnan származik! Ezt kölyökvásárláskor sose felejtsük el, és a tartási körülmények, a szülő állatok és a kutya-gazda kapcsolat legteljesebb ismeretében, és csak a teljes bizalom meglétekor vásároljunk kutyát. Egy rosszul megalapozott kiskutya nevelhető még, de ez rendkívül sok munkát és viszonylag alapos „kutyászati” ismereteket igényel, melynek bizony a gazdik többsége nincs birtokában. Válasszuk tehát az egyszerűbb megoldást; csak olyan helyről vegyünk kutyát, ahol nincs kétségünk afelől, hogy a táplálás mellett a kölyök nevelése és a lelki kapcsolat kialakítása is fontos volt a tenyésztő számára.

A kiskutya átvétele után szoktassuk hamar hozzá, hogy hol a helye a falkában. Már a kezdet kezdetén akadályozzuk meg, hogy elsőként rohanjon ki a kinyíló ajtókon, kapukon – sőt, ő maradjon a végére! A családi falkában az ő helye az utolsó, ha ezt korán megszokja, később is kevesebb konfliktusunk lesz vele! Ne engedjük meg neki az asztalnál kunyerálást, parancsoljuk a helyére, mert később nagyon kellemetlen a már asztallapig felérő kutya, amint fejét ölünkbe téve nyálazza össze ruháinkat, esetleg alulról nyalogatja a tányért, vagy akár felnyúl az asztalra egy-egy falatért. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az asztalról nem etetjük a kutyát!

Az első héten ne nagyon maceráljuk a kutyust, szólítsuk gyakran a nevén, hogy tanulja, hívjuk gyakran magunkhoz, legyünk vele kedvesek, kissé még elnézőek, azonban amit nem akarunk, azt ne engedjük meg neki (bokák harapdálása, nadrágszárak cincálása, macska kergetése …). Ekkor még elegendő egy-egy keményebben kimondott NEM, miközben a kiskutyát gyengéden, de határozottan, esetleg egy-két legyintéssel eltanácsoljuk a nem kívánt tevékenységtől.

Ez a szobatisztaság tanulásának időszaka is. Könnyebb a kertben nevelkedett kiskutyákkal, akik már megtanulták, hová kell piszkítani, hogy a saját vackukat tisztán tartsák. A szobatisztaságra szoktatásnál arra ügyeljünk, hogy amint a kiskutya felébred, illetve minden étkezés után, rögtön vigyük ki a szabadba. Dicsérjük meg alaposan, amikor elvégzi kinn a dolgát! Ha véletlenül a lakásban sikerülne ez, igyekezzünk még közben elcsípni a dolgot, és rosszallásunkat kifejezve vigyük ki az ebet a kertbe, szabadba, ahol a folytatást nagyon megdicsérjük, a kutyust dolga végeztével megsimogatjuk. Legyenek ezek a dicséretek kissé túlzóak, hiszen a kutyus még nem tud a nyelvünkön, csak az eltúlzott hangsúlyokból, gesztusokból különbözteti meg helyes és helytelen cselekedeteit. Soha ne nyomkodjuk a kiskutya orrát a saját piszkába, ez nemcsak gusztustalan, de ettől nem lesz hamarabb szobatiszta a kutyus!

Amint az oltásokat megkapta, vigyük gyakran sétálni, ha a nevét megtanulta, idegen környezetbe, idegen emberek, kutyák közé. A séta mindig pórázon történjen, csak olyan helyen vegyük le róla, ahol biztonságosan szaladgálhat. Séta közben megtanulja, mire szolgál a póráz, hogyan kell pórázon viselkedni. Ha húz, kis rántásokkal próbáljuk erről leszoktatni, ha lemaradozik, főleg ha leül és nem akar egy tapodtat sem tovább menni, ne húzgáljuk, inkább menjünk vissza hozzá, sok biztatással, simogatással próbáljuk meg rávenni a továbbhaladásra. Határozott, de kedves viselkedésünkkel a kiskutyát hamar meg lehet tanítani a rendes viselkedésre pórázon, ekkor a kiskutyának még nem kell szabályosan láb mellett haladnia, ez sokkal későbbi „tananyag”.

A későbbiekben a kölyökóvoda nyújtaná kölykeinknek a legteljesebb lehetőséget arra, hogy a társas magatartás problémáit, így elsősorban a félelmet és az agressziót megelőzzük. A kölyökóvodában a kölykök lehetőséget kapnak arra, hogy viselkedésrepertoárjukat játékos kapcsolatok – adott esetben akár összeütközések keretein belül is – bővítsék, gyakorolják. Kölyökóvodában tanulják meg a kölykök, hogy ne féljenek a környező világ esetleg szokatlan jelenségeitől sem, hogy a zaj és fényhatások nem bántanak, és semmi ok azoktól megijedni, megtanulják, hogy a gazda a legfontosabb vonatkoztatási pont, és a közös gyakorlás és tanulás eredményeképpen egyre szorosabb lelki kapocs épülhet ki kutya és gazdája között, mely nem azonos a kutyakiképző iskolák elvárások teljesítésén alapuló szeretetével. A világ közös felfedezése nyújt a kölyöknek alapot arra, hogy a gazdát akár a szó szoros értelmében tűzön-vízen át kövesse, és hogy megtanuljanak egymást testbeszédéből, mimikájából is olvasni, és ne csak az emberi szó jelentse az összekötő kapcsot kettejük között.

A gazda is tanul: megtanulja meglátni és megérteni kutyája jeleit, mozgásából, testtartásából, mimikájából, füle-farka állásából következtetni annak lelkiállapotára, gondolataira, érzéseire.

A kölyökóvoda legfontosabb vonása azonban az – a kölyök-gazda kapcsolat kialakításán túl – hogy a kölyök a többi kutyával való társas érintkezést is tanulhatja gyakorolhatja. Megtanulja megadni magát a nála nagyobb és erősebb, életrevalóbb, tapasztaltabb kutyának, és megtanulja azt is, hogy melyik az a társa, akivel szemben akár dominánsan is felléphet. A közös játékok mérhetetlen fontosak a kölykök testi-szellemi épülése és egészséges fejlődése szempontjából. A kölyökóvoda, melynek vezetése megalapozott ismeretekkel rendelkezik, némi gyakorlatot is magáénak mondhat, és szeretet és bizalom fűzi a gondjaira bízott kutyákhoz, és szívesen okítja a foglalkozásokon résztvevő gazdikat is, szinte a biztos utat jelenti afelé, hogy kutyánk felnőttként is kiegyensúlyozott, megbízható, önbizalommal teli társ legyen, akinek más kutyákkal és emberekkel szemben semmiféle problémái nincsenek.

Ajánlott oldal: Kutyapszichológia linkgyűjtemény.

One Response to “A kiskutya szocializációja”